A K2-vitamin története
Weston A. Price (clevelandi fogorvos, 1870-1948) kutatásai során arra kereste a választ, hogy a nyugati civilizációtól távol élő primitív népcsoportok mitől erősebbek, mint a legtöbb mai ember. Price megvizsgálta a primitív népek ételeit, összehasonlította az észak amerikai modern ételekkel, és azt vette észre, hogy a bennszülöttek ételei, jóval több vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Így indult a K2 vitamin felfedezése.
Kutatásai során felfedezett egy új zsírban oldódó tápanyagot, amit elnevezett X-faktornak. Ezt a tápanyagot, megtalálta a halakban, belsőségekben és a legeltetett állatok tejéből készült vajban. Ma már tudjuk, hogy ez a tápanyag a egy újonnan felfedezett vitamin, ami kivétel nélkül megtalálható volt a primitív törzsek étrendjében.
A K-vitamin család
1939 óta kiderült erről a vitaminról, hogy több élettani hatása van: nem ugyanaz, mint a nevében hasonló K1-vitamin.
Csakúgy mint a B-vitaminok esetében, a K-vitamin is egy családot jelent. Számos egymástól teljesen eltérő molekulát, teljesen eltérő élettani hatással nevezünk szerencsétlenül K-vitaminnak.
Az imént említett K1-vitamin vagy fillokinon csak növényi, jellemzően sötét, zöld és leveles növényekben fordul elő és a véralvadásban játszik fontos szerepet.
Ezzel ellentétben a K2, vagy menakinonok több különböző vegyületet jelentenek, amik közül eddig egy tucatot azonosítottak és neveztek el MK4… MK13 kóddal. Közülük élettani szempontból az MK4 és az MK7 bizonyult értékesnek.
Korábban az orvosi tankönyvek szerzői úgy tudták, hogy teljesen mindegy melyik formához jut hozzá egy ember, mert a szervezet képes az egyik formát a másikba és vissza alakítani, ha szükséges. Valójában ez a kijelentés nem pontos. A bélflóra baktériumai képesek a K1-vitamint K2-vé alakítani, főleg ha ez egy egészséges tehén vagy kecske bélflórája. Egy egér már kevésbé képes erre, az emberi bélflóra pedig igen szegényesen.
Hiányos táplálkozás:
- Sokan még mindig kerülik a tojás fogyasztást, ami a legjobb MK4 típusú K2 forrás.
- Sokan kerülik a zsíros ételeket, mert félnek az érelmeszesedéstől.
- A pizzánkon nem érlelt sajtot kapunk hanem értéktelen „sajtkészítményt”, ami nem tartalmaz egyáltalán MK7-et.
- Nem eszünk erjesztett szójaterméket, mert nem része a nyugati étrendnek, pedig ez a leggazdagabb MK7 forrás.
- Nem eszünk legeltetett állat húsát illetve tejét, mert kétszer-háromszor drágább, mint a nagyüzemi tenyésztett állati termékek.
- Viszont elterjedtek az antibiotikumok, amik végleg leállítják a bélflóra amúgy is szegényes képességét ennek a vitaminnak az előállítására.
