Fehérbors, fehér bors, őrölt
Az első kérdés: Miben tér el, és minden hasonlít a fekete és a fehér fűszer egymástól?
Az első.legfontosabb különbség, hogy a fekete jóval intenzívebb, a fehér lágyabb ízű. A fehér azonnal csípős ízt ad, a fekete később. A fehér inkább fehér húsokhoz ajánlott, levesekbe, főzelékekbe tesszük. A fehér borsnak sokkal nagyobb a gyógyhatása mint a fekete borsnak. Az ősi kínai gyógyászatban gyakran kezelték az ízületi gyulladást fehér borssal.
A fekete inkább nehezebb, vörös hússal készült ételekhez illik. A fehér bors 3 %-kal kevesebb illóolajat tartalmaz, mint a fekete. A vizsgálatok szerint az ember a fekete borsra rosszabbul reagál, akár allergiás reakciókat is okozhat. Ez elsősorban azért van, mert a fehér bors csak a növény magja, míg a fekete bors maga az egész növény.
A fekete bors tovább eláll a fehér borshoz képest. A fehér borsot, ha hosszabb ideig tároljuk, megkeseredik az íze. A fehér bors nagyobb gyógyhatással rendelkezik, mint a fekete.
Mire jó, mely iparágak használják?
Konyhaipar: az édes ételek kivételével gyakorlatilag mindenféle étel, levesek, húsételek, saláták, öntetek, mártások, páclevek, halak készítésénél felhasználható egészben vagy őrölve. A bors jó tartósítószer, így pl. a töltelékáruk, kolbászfélék készítésénél szinte nélkülözhetetlen. Ételek utólagos fűszerezésére használják.
Gyógyászat: szél- és vizelethajtó, antibakteriális hatású, reumatikus panaszokra kiváló.
Kozmetikai ipar: élénkíti, javítja a tápanyagok szállítását a bőrsejteken belül, fiatalítja, frissíti a bőrt.
Az enyhébb csípősségű fehér borsot úgy nyerik, hogy a teljesen érett bogyókról tengervízben áztatják le a külső maghúst, majd napon szárítják, végül enyhe dörzsöléssel megszabadítják a sötét burok maradványaitól. A zöld és a piros bors szintén ugyanannak a cserjének a különböző érési fokozatban leszedett termése, amelynek színét páclébe áztatva különleges eljárással őrzik meg.
Előnyös tulajdonságok:
Mind a fekete, mind a fehér bors tartalmaz aromás illóolajokat, piperint, pirolint, karicint, ezen kívül keményítőt, enzimeket, gyantát, szénhidrátot. Intenzív ízesítőszer, ráadásul nemcsak ízesítésre lehet használni, hanem az étvágy növelésére, élénkítésre is.
Szél- és vizelethajtó, antibakteriális hatását is érdemes tekintetbe venni, sőt, természetgyógyászok reumatikus panaszok, visszatérő láz esetén is ajánlják. Mint a legtöbb fűszerféle, egyben tartósítószer is, így például a töltelékáruk, kolbászfélék készítésénél szinte nélkülözhetetlen.
Egyik jellegzetes összetevője, a piperin miatt a kozmetikai ipar is felhasználja: ez a hatóanyag ugyanis élénkíti, javítja a tápanyagok szállítását a bőrsejteken belül, ezzel frissíti, fiatalítja a bőrt.
Hogyan fogyasszuk?
Az édes ételek kivételével gyakorlatilag mindenfajta étel, levesek, saláták, mártások, öntetek, húsételek, páclevek, halak készítésénél felhasználható egészben, durván darabokra törve vagy finomra őrölve egyaránt. Nemcsak főzéshez, hanem az ételek közvetlen fogyasztás előtti utólagos fűszerezésére is használatos, ehhez tartóban vagy egy kis asztali darálóban készítik a tálaláskor a vendégek elé.
A bors nélkülözhetetlen a konyhában, de a használatával nem árt vigyázni, mert túl nagy mennyiségben fogyasztva kellemetlenül irritálhatja az emésztésben résztvevő szerveket, például a gyomor nyálkahártyáját, illetve a májat, epét, vesét, végbelet. Izgató, élénkítő hatása miatt vannak olyan betegségek, állapotok, amelyekben nem javasolt a fogyasztása. Így például magas vérnyomás, gyomorfekély, epebajok, vékony- és vastag bélbetegségek, irritábilis bélszindróma, gyomorhurut esetén tanácsosabb kerülni. Várandós kismamák is okosabban teszik, ha csínján bánnak a borsszóróval. Kímélő diétákhoz a kevésbé intenzív fehér borsot, vagy pedig borspótló fűszerkeveréket ajánlanak helyette, amely például borsikafüvet tartalmaz.
A legismertebb borsos fűszerezésű étel a borsos tokány. Az egész fekete borsot olyan ételekben alkalmazhatjuk, amelyek hosszú fövési idejűek, így például a húslevesekbe érdemesebb azt tenni.
Érdekességek
A bors azok közé a fűszerek közé tartozik, amelyek még a történelmet is alakították: az ókorban Róma és Alexandria, a középkorban pedig Velence majd Portugália, az újkorban Hollandia és Anglia gazdagságához jelentős mértékben hozzájárult a borskereskedelem. I. Erzsébet idején szabályos háború zajlott a bors kereskedéséért az angolok és a hollandok között. A nagy földrajzi felfedezések hajósai Marco Polo, Kolumbusz, Vasco de Gama, Magellán, Drake nem utolsósorban éppen azért indultak útnak, hogy új, olcsóbb, kevésbé veszélyes, a török birodalmat kikerülő útvonalat találjanak a fűszerkereskedelem számára.
A bors ára - ahogy azt a magyar nyelv egyik kifejezése megőrizte - valóban "borsos" volt, nem egyszer vetekedett az arany árával, sőt, amikor különös nehézségekbe ütközött a beszerzése, előfordult az is, hogy drágább volt annál. A kereskedők, hajósok a távol-keleti felvásárlási ár sokszorosáért vitték a nyugati piacokra a borsot. Jellemző, hogy a középkori német Hanza-városokban nem is "pénzeszsáknak" hanem "Pfeffersack"-nak, vagyis "borsos zsáknak" nevezték a leggazdagabb kereskedőket.
A fehérbors (Piper Nigrum) hazája az egyenlítő vidéke. A fűszer a borscserje beérett, hántolt termése. Nem annyira csípős mint a feketebors, ezért kedvelt, de ajánlatos óvatosan kezelni.
Felhasználási javaslat:
Levesek, főzelékek, pástétomok, grillhúsok, saláták, mártások, pácok, tojásételek, töltelékek kiváló ízesítője.
Száraz, hűvös helyen tárolandó!
